Már tegnap meg akartam írni, de igazából ma reggel tetőzött. Akármilyen meglepő nem tudok együtt érezni egyik utas problémájával sem. Nem érdekel, hogy a gyerek hány évesen volt elviselhetetlen, sem azt, hogy Grétike vajon mit csinált a hétvégén. De még az sem, hogy mi volt a vasárnapi ebéd, vagy hogy mennyire felháborító a mai fiatalság. Hétfő reggel van, tanuljon meg mindenki szépen csendben kussolni magában.
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.